Szép város Kolozsvár
Czentye Sára
Közhely ez a cím, de marosvásárhelyi vagyok, ezt mi „szeressük”.
Szeretem szidni Kolozsvárt. De Brassót, Medgyest, Zilahot és Resicabányát is, ha már arról van szó. Túl nagy, túl kicsi vagy éppen túl modern, túl maradi. Tehát ha egy kísérleti stand-up előadásról van szó, amiben számos társadalmi és urbanisztikai probléma megtárgyalása mellett Kolozsvár szapulása is folyik a csapból, én azt látni akarom.
Persze a Reactor nemcsak a kolozsvári vérmérsékletet tematizálja. A fő cselekményszál egy nyilvános vita újrajátszása egy bevásárlóközpont-beruházásról. A projekt vezetői, a polgármester és a sajtó, illetve aktivisták is részt vesznek a vitán. Az örökzöld témák forognak: zöldövezetek, forgalom, technológiai fejlesztés és családi programok biztosítása. Egyértelmű feszültség van a két érdekképviselet között, a kolozsvári lakosok folyamatosan felelősségre vonják a befektetőket és a polgármestert. A vitajeleneteket különböző stand-up formátumú performanszok kötik össze. Van több egyéni szám és egy roast battle is.
A vita végéhez közeledve megtörik a játékot, a színház színt vall. Az egyik színész meséli el, hogy ebben az épülő bevásárlóközpont-komplexumban játéktér is épülne a független szektorban működő színházaknak. A Reactornak örökös probléma az állandó játszóhely. Ilyen szempontból a pláza megoldás lenne minden gondjukra. Nagy tér, modern felszereltség, 200 férőhelyes nézőtér. Ugyanakkor nem tudják elképzelni azt, hogy egy Reactor-előadás után bárki is a plázában folytassa az éjszakát. Két külön világ, ami talán jobb, ha soha nem találkozik.
Megidézik Victor Gruen szellemét, aki a bevásárlóközpontok atyja. Ő igazából a legkevésbé sem kapitalista elvek alapján találta fel ezt a nagyszerű építészmérnöki csodát. Gruen egy közösségépítő teret akart nyújtani azoknak a külvárosi lakosoknak, akik alapjáraton bekocsikáznak a város központjába a legegyszerűbb bevásárlás végett is. Ehelyett mára a plázák a forgalom alakulásának az egyik legbefolyásosabb tényezőjévé váltak, a közösségépítés pedig egyáltalán nem jött össze. Victor Gruen tulajdonképpen utálja a saját találmányát.
A színpadon található egy makett, ami a bevásárlóközpont tervét mutatja. A polgármester a makett utcájára helyez egy apró kamerát. Ennek a képét látjuk kivetítve, így mintha a makett is egy város utcaképe lenne. Próbálja úgy helyezni, mintha ez egy kifejezetten szép település lenne. Eközben a többiek próbálják Kolozsvár másik arcát is mutatni a maketten keresztül, ahol nem csak a boldog, gyerekes családok fordulnak meg, hanem néhány kevésbé szerencsés sorsú járókelő is. A polgármester egyre hevesebben kezdi elrejteni a szépséghibákat, míg apokaliptikus módon ketté nem válik a makett – szörnyek és sötétség jelenik meg.
Kolozsvár a való életben nem szakadt ketté. Még. De minden más annyira valóságos és igaz, hogy a legrosszabb vicceken is nevetnem kell.
Fotó: Beliczay László