Idegenek előtt

Szmuriga Csenge

Amikor kicsi voltam, a napló titkos kincs volt a számomra, de csupa olyan butaságot írtam bele, amit mindenki tudott. Én mégis el akartam titkolni mindenki elől, és nagyon mérges lettem, ha a húgom beleolvasott. Aztán nagyobb koromban a naplózási vágy alábbhagyott, és megtartottam magamban a gondolataimat, esetleg elmondtam a családomnak vagy a közeli barátaimnak. De ha arról volt szó, hogy idegenekkel beszéljem meg a dolgaimat, valahogy nem tudtam megnyílni nekik. Jobban ismernem kellett az illetőt ahhoz, hogy a személyes dolgaimat megosszam vele.

Lőrincz Rita viszont nem ismer minket, mégis elmondta nekünk a gyerekkorát, az édesapjával való kapcsolatát és a szerelmi ügyeit is. Mintha csak naplóbejegyzéseket hallgatnánk, úgy elevenedett meg életének egy-egy töredéke a szemünk előtt. 

A szakmai beszélgetésen Rita elmondta, hogy számára ez az előadás egy terápia volt, hisz az, hogy ki tudja ennyire közvetlenül beszélni a problémáit, neki is segít feldolgozni őket. Ugyanakkor ezzel a nézőknek is segít, hisz ha már csak egy töredékével is tudnak azonosulni az előadásból, az már nekik is támogatást nyújt – ha nem is a feldolgozásban, de abban, hogy belelássanak más helyzetébe, hogy rájöjjenek: nincsenek egyedül a problémáikkal. Ha pedig a néző nem is a traumafeldolgozást látja bele, akarva-akaratlanul is belecsöppen Rita életébe, hisz az előadás alatt nagyon sok alkalommal be van vonva a közönség. Rita az előadást most játszotta másodjára, és kívánom neki, hogy még nagyon sokszor ugyanolyan sikere legyen, mint amilyen a TESZT-en volt.

Kialakul // Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

Fotó: Beliczay László