It's a match – Fesztblog, V. nap
Az ember úgy ír, mint amilyen állapotban van éppen. „S az állapotom? Na az se normális! Kérdeztem az orvost: ugye hormonális?”
A fesztivál nálam elérte epicentrumát. Szeretnék igazán itt lenni, de valahogy az alvás minden nap csak hajnali háromkor érkezik. A hostelben bolyongó fiatalok, éjszakázások, hangulatok, nagy beszélgetések. A figyelmemen érződik, hogy ugyan a befogadói szándéknyilatkozatomat gondosan aláírtam, de valahogy a gondolatok a fejemben semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy értelmesek legyenek.
A mai napot bírnom kell, mert a program sűrű, és figyelni akarok. A fáradtságnak ezen pontján kijelenthetem: az elfogyasztott kávéknak száma már nincsen, a vitaminos pezsgőtabletták nem segítenek, a hidegzuhanyok csupán önsanyargatásként hatnak.
Nézem az előadásokat, és elfog a hiányérzet. Picit elrévedek, a fejemben megjelenik Józsi, az otthoni ágyam. Komoly kapcsolatban élünk. (Persze, nyílt kapcsolatban. De ma már ez nem téma.) Mi igazán remek páros vagyunk, csak a távolságot viseljük nehezen. Ugyanis Józsi túlságosan megszokta már, hogy minden este gondosan beteszem hozzá a testem, ő körbeöleli, aztán jöhet a buli része. Felmelegítjük egymást, és szépeket álmodunk együtt. Viszont az utolsó éjszaka, mielőtt eljöttem, nem jártunk sok sikerrel alvás téren. Biztosan ismeri mindenki, milyen űrt hagy maga után a haraggal elvált kapcsolat. Én mondom nektek, ez most tényleg csak az ő hibája. Az nem normális, ha óránként felébreszt, lehúzza rólam a takarót, hagyja, hogy álmunkban egy fegyveres rabló fenyegessen, mire én halálfélelmemben úgy kell tegyek, mint aki a teendői listájába feledkezik. Reggel meg is kérdeztem, mi baja van? Azt mondja, semmi. (Kedvenc válaszom, de komolyan.) Gondolom ezen a ponton már mindenki sejti, hogy puszi nélkül hagytam.
Persze, ennek hatásait Temesvárra is elhoztam. Fáradt, meggyötört testtel és lélekkel volt meg az első találkozásom Bélával. Nem mondom, döcögősen indult. Egy kicsit zavarba is jöttem. Azért meg ne haragudjatok, de egy emeletes ággyal… osztozni kell mindenben a másikkal. Meg is kérdeztem, hogy a ti családotokban mindenki ilyen? Azt mondja, milyen? Ikrek? Két másik testvére szembenézett velem. Szerencsémre a csajok a szobában bedobták magukat és lefoglalták a tesókat.
Aztán kiderült, hogy Béla mégiscsak jófej. Nincs is mit szépíteni! Be kell vallanom. Elég hamar beadtam a derekam és már benne is voltam Bélával egy minimum hat óráig tartó románcban. Nem mondom, az elején kicsit zavart, hogy többen vagyunk. De nyugi, tapasztalatból mondom, mire bemelegednétek olyan érzés lesz, mintha száz éve ismernétek a másikat. Titokban azt is megsúgom nektek, a többiek is csinálják. Ahogy látom, elég közeli kapcsolat alakult ki mindenkinek a maga párjával. Olyannyira, hogy azt is észrevettem, hogy elég nehezen tudják elengedni egymást. Azért ez veszélyes, mert az is közbeszéd tárgya, hogy egy hét múlva mindenkinek irány haza.
De nem mutogathatunk egy ujjal sem másra, lehetett tudni előre. Ez a többéjszakás kalandok fesztiválja.
Az is érezhető az ötödik napra, hogy a résztvevők kapcsolata saját vagy mások ágyával pont olyan sokszínű és bonyolult, mint amit gondolok a mai napról, úgy általában.
Na, srácok! Nekem most mennem kell, mert Béla már nagyon türelmetlen és .... hát ti is tudjátok, minden kapcsolat elején a másikkal lenni a legjobb.
Radó Lilien
Fotó: Radó Lilien