egység: not found

Az imPerfect Dancers Rómeó és Júlia – a végső órák produkciója dekonstruálva, epizódszerűen, kronológiát felrúgva, asszociatívan viszi színpadra a klasszikussá vált szerelmi történetet, kiemelve az érzelmek változásának, átformálódásának maradandó nyomát. Három Rómeót és Júliát látunk: gyerekként, fiatalként és idősekként. Ez nem egy újraértelmezés: nem egy életen átívelő szerelmet látunk, gyerekszerelemtől az együtt megöregedésig, hanem a három etap általános képet fest a szerelemről, reflektálva örökérvényűségére, spontán-, akármikor felbukkanó jellegére.

A kezdőkép, mint egyfajta előszó, prológus, vetíti előre a bekövetkező végkimenetet, tragédiát: a gyerek Rómeó a fehér, vérfoltos lepedőn fekvő tetszhalott Júliát simogatja. Piros ruhás nő érkezik, a Sors, aki magához öleli fiút, a lány kikerül a színről – elindul a következetlen ugrálás idősíkok, belső és külső szférák, jelenetek, történések között. Indokolatlanul követik egymást klasszikus - Chopin, Bach- bejátszások, kortárs trackek, sőt még Zeffirelli rendezésének erkély jelenete is bekúszik. Minden karakter külön színnel jelölt, émelyítő szín-orgia: narancssárga, szürke, barna, zöld, kék, fekete, fehér, piros kosztümök. A fények: kéken, sárgán, akár alakzatokban világítják meg a játékteret. Ha ez mind nem lenne elég: bábok. Egység: not found.

Az előadók mozgásán látszik a tudatosság. Igényesen és látványosan megkoreografált pillanataikat nevezhetjük egy kiemlekedő tánc fellépésnek, shownak. Koncepció és következetesség hiányában, azonban színháznak nem.

Tompa Ferenc