7. nap / A pokolba Jézussal

A festőműhelyben Ivo Dimcsev új musicaljéhez keres szereplőket. Az az érzésem, hogy minket nézőket is castingol. Érdemesek vagyunk arra, hogy végignézzük az előadást?

Az alkotók célja nem a cselekmény bemutatása, hanem Ivo Dimcsev (olykor vulgáris, máskor lírai) dalainak színpadra vitele. Illetve az, hogy a casting során felmerülő provokatív kérdésekre a nézők is válaszoljanak. Dimcsev a legnyugodtabb, legtermészetesebb, ASMR hangon kérdezi meg színészeitől és nézőitől, például azt, hogy inkább a pokolban lennének Jézussal vagy a mennyországban Trumppal. 

A szokatlan, abszurd kérdések aktuális társadalmi problémákra reflektálnak. Lehetőséget kapunk arra, hogy újra átgondoljuk a koronavírus járvány hatásait, a háborús helyzetet, megismerhetjük az LMBTQ+ közösségek kultúráját, felmerül a roma kisebbség hátrányos helyzete, a nemi erőszak. Dimcsev nem törekszik arra, hogy a felsorolt témákat alaposan körbejárja. Nem is szükséges, mert elég hatást kelt így is.

A színpadon (és később a szakmai beszélgetésen is) Dimcsev személye omnipotens. Nem csak a szerep helyezi őt felsőbb státuszba, színpadi jelenléte olyan koncentrált, hogy megteheti, hogy saját előadásának véget vessen fáradtságra hivatkozva. Megteheti azt is, hogy tíz nézőt hívjon fel táncolni a színpadra az előadás plakátjával ellátott vászonszatyorért cserébe.

A pokolba Jézussal kontrasztokat mutatott nekünk, ugyanúgy, mint polarizált társadalmunk. Az előadás célja nem az volt, hogy megkeressük az aranyközéputat. A pokolban technozni Jézussal és Dimcsevvel sokkal szórakoztatóbb elfoglaltság.

Koós Csenge