Extra interjú - Gidó Zoltán

Festészetet végzett, és líceum után szerencsét próbálni jött a színházhoz 2009-ben. Kellékesként kezdte, aztán volt egy üresedés, és kitanulta a világosítást. Gidó Zoltán, vagy ahogy mindenki ismeri, Zoli, a jó csapatra esküszik, azt mondja, e nélkül nem is lehetne ezt a munkát végezni, de szerencsére nálunk - mondja Zoli - nagyon jó a csapat.

Hogyan és mennyi idő alatt tanultad ki a világosító szakmát?
Hibákból tanultam meg, mert egyáltalán nem értettem hozzá. Volt egy kurzus, ahol megtanulhattam a pultot kezelni, amiről azt gondoltam, hogy az a legnehezebb, természetesen kiderült, hogy ebben a szakmában azt a legkönnyebb használni. Igazából mai napig tanulom, mert szerintem ezt nem lehet tökéletesen megtanulni. Az ember addig tanulja, amíg dolgozik benne.

Milyen szupererő kell ehhez a munkához?
Nem hiszem, hogy szupererő kellene ehhez vagy bármelyik munkához. A legfontosabb az, hogy érdekeljen, amibe belekezdesz és ne munka legyen, ne egy kötelező felkelés, hanem minden nap találj benne apró kihívásokat. A csapat befogadó és összetartó, szóval minden segítséget megad, amire szüksége lehet az embernek.

Mennyire nehéz az idei Teszt?

Ez azért vicces, mert egyöntetűen a kollégákkal azt érezzük, hogy az idei fesztivál az eddigi legkönnyebb. Ebben az évben többen is vagyunk, mint eddig és jobban felkészültek is. Segítjük egymást, és így nagyon jól telik a munka.

Ebben a pillanatban melyik a kedvenc dalod?

Ágnes Vanillától a Titkaink.