Újrahasznosított újságok és újragondolt mesék - TESZT-napló 2. nap

Újrahasznosított újságok és újragondolt mesék - TESZT-napló 2. nap

Máthé Barbara
 

A TESZT második napjára ébredtünk! Végigsétáltunk az utcazenétől hangulatos utcákon, hogy megcsodáljuk Benedek Levente COLL[AGE] című kiállítását.
 

Okos, elemző tekintettel nézelődtünk a kiállított alkotások között… nagyjából tíz percig. Mert miután megszületett az ajánlat, hogy mi is készítsünk kollázst, mindenki farigcsáló óvodássá változott. Mindenki türelmesen várt az ollóra, buzgón ragasztott és serényen mérlegelt, hogy hogyan illesszen be például egy újságból kivágott félmeztelen bácsit a kompozícióba. Mivel a kiállítás interaktív és a közös alkotás miatt folyamatosan változik is, ezért egészen biztos vagyok benne, hogy ide a fesztivál minden egyes napján visszatérek majd. Az alkotástól kimerült testünket ebédelni cipeltük, majd ebéd után kezdődhetett az előadásra való várakozás. A TESZT második napján Kokan Mladenovićrendezése, a Swan Lake Revisited volt terítéken.
 

Lelkes balett rajongó vagyok, így kíváncsian, várakozással telve ültem be az újragondolt Hattyúk tavára. De az előadás minden olyan részletet nélkülözött, ami miatt szeretem a balettet. Ez viszont semmiképp nem jelenti azt, hogy csalódottan hagytam volna el a nézőteret, ugyanis a műanyagpalackoktól fuldokló hattyúk képe még biztosan sokáig él majd az emlékezetemben. Ahogy az alkotó csapat egyik tagja is nevezi, az előadás a „képmutatók kritikája a képmutatókról”. És, hogy kik a képmutatók? Hát mi! Én is. Mert bár megsajnáltam a színpadra hozott élő halat, egy hete sincs, hogy minden bűntudat nélkül elfogyasztottam egyet. S bár sokkol a szeméttenger, én is a szeméttermelők felelőtlen táborát erősítem. A közönségtalálkozó tovább firtatta az előadás fontos kérdéseit, és ennek hatására bennem is megfogalmazódott a felismerés, hogy a nagy szavak korában gyakran előfordul, hogy miközben környezetvédelemről beszélünk, műanyagot emelünk a szánkhoz.
 

Estefelé már mindenki a laptopját bújva pötyögött a színház előterében, bennem pedig megszületett a vágyakozás, hogy bemehessek a színpadra. Lekapcsolt villanyok, sötétség és üres nézőtér. Történhetett volna valami kísérteties és izgalmas, de nem történt. Csak jólesően hallgattam a fekete gumiszőnyeg nyikorgását a talpam alatt.

Máthé Barbara
 

A TESZT második napjára ébredtünk! Végigsétáltunk az utcazenétől hangulatos utcákon, hogy megcsodáljuk Benedek Levente COLL[AGE] című kiállítását.

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás