POSZTESZTRAUMA©

TESZT-napló, 6. nap
Szakács Kincső

Amikor ezt írom, már rég nem az addigi, fesztiválos környezetemben vagyok. Itthonról írni olyan, mintha valami egyetemi beadandó lenne. Apropó beadandó, holnap startol a vizsgaidőszak, az utolsó ezen az egyetemen. Mostanában folyton kiborít, ha a napok múlására gondolok. Na. Ilyen gondolatok közepette hagyom ott a fesztivált, a vége előtt egy nappal.
 

Szóval a szombat. Addigra, az előző naplómhoz képest, sikerült teljesen ráhangolódni a fesztiválra. Ez nagyjából annyit jelent, hogy már nem esek kétségbe a fáradt délelőtti óráktól, mert tudom, hogy estére elmúlik. Sőt, az utóbbi néhány napban remek esti programoknak – nevezzük nevén: kocsmázásnak – lehettem részese. Az alkotókkal, a meghívottakkal, a szobatársaimmal, meg azzal a szemüveges alakkal, akiről soha senki nem tudta, hogy kicsoda, de mindenhol ott volt. Komolyan, ha valaki találkozik vele, legalább a nevét kérdezze meg.
 

Szóval a szombat. Szombaton Benedek Levente megtartotta a COLL[AGE] finiszálót, immár az egész hetes workshop alatt létrejött képek is keretbe, majd a falra kerültek. Elmondom azoknak, akik a legutóbbi ajánlásom ellenére sem mentek el kollázsolni, hogy igazán jó volt!  Babzsákokkal, jó zenével, borral, meg arra tévedő jófej látogatókkal voltunk ellátva. Mindig volt kihez szólni két leadandó szöveg között. Az elmúlt hét alatt tehát nap közben itt stimuláltuk a művészetekre szomjazó elménket.
 

Szóval a szombat. Kevés alvással indultam neki a napnak, ettől méginkább olyan hangulata lett a fesztiválnak, mintha mesebeli helyen lennék, a fáradtságtól elmosódtak a valóság körvonalai. A teljes nap álomszerű, egymástól független képkockák füzérévé vált. Ilyenkor, a fesztivál vége előtt egy nappal már nyugodtan be lehet vallani, hogy elfárasztott. Rám nehezedtek a fáradtság meg az elmúlt hét élményei, de néha nem bántam; legalább éreztem, hogy még ott vagyok. Az viszont biztos, hogy a TESZT sem menekül majd a fesztiválok utolsó napjának keserédes hangulatától.
 

Szóval a szombat volt az utolsó napom ott, azóta pedig félig már vissza is szoktam a mindennapokba. De úgy, ahogy szombaton már nehéz volt csak aznapra összpontosítani a közeledő egyéb tennivalók miatt, úgy most sem tudok csak a jövő hétre koncentrálni. Hagyom, hogy a fesztivál egy napló erejéig kissé még lekösse kusza gondolataimat.
 

A viszont látásra!

TESZT-napló, 6. nap
Szakács Kincső

Amikor ezt írom, már rég nem az addigi, fesztiválos környezetemben vagyok.