Ide félig-meddig hazajárok
Villáminterjú Scherer Péterrel
Birkés Artúr
Régóta szerettétek volna bemutatni a Don Quijote-t. Miért érdekes számotokra ez a történet?
Ez egy nagyon egyszerű dolog. Amikor a Mucsi Zolival a Szentivánéji álom című előadásban játszottunk 1995-ben, nagyon jó kritikákat kaptunk, hogy milyen jók vagyunk együtt stb. Nyárra a Zoli növesztett egy ilyen kis körszakállat, és elmentünk együtt színházba, megnéztünk valamit, aztán ezalatt mondtam neki, hogy tiszta Don Quijote-fejed van. Amire ő, hogy: bazmeg, ez durva, de az a kedvenc regényem. Mondom, tényleg? Szerintem megcsinálhatnánk egyszer együtt, úgyis annyian mondják, hogy jók vagyunk. Akkor azt mondtuk, hogy jó, próbáljuk meg. (Ez volt ’95-ben.) Aztán megkerestük először egy volt szkénés, arvisurás kollegámat, egy Szegény Jancsi nevű fiút. Ő ebből írta a diplomamunkáját, amiről én tudtam. Írt egy darabot, de nem akarta megrendezni; kerestünk hozzá rendezőt, de azoknak, akiknek ajánlottuk, azt mondták: jó ötlet, ám ők inkább írnának egy saját történetet. Ekkor Csányi János ‒ aki a Szentivánéjit rendezte, meg a Bárkát alapította ‒ azt mondta, hogy neki van egy saját ötlete: Tasnádi Istvánnal közösen fejlesszünk ki egy mai történetet erre. Ez is elkészült, Don Quijote Repríz címmel végül a kaposvári színház mutatta be. Nekünk nem sikerült bemutatnunk, kicsúsztunk valahogy alóla. Aztán eltelt tizennyolc év vagy tizenhat, és most úgy adódott, hogy Parti Nagy Lajos, Cervantes és Rába Roland is igent mondott nekünk, és akkor mi azt mondtuk: itt a pillanat, próbáljuk meg!
Tudom, hogy ez még „csak” az ötödik előadás volt, de milyen a visszhangja, fogadtatása eddig a produkciónak?
Nagyon nehéz ezt most még megmondani, mert a Szkénében mutattuk be, és az első három előadás nagyon jól ment, de azt gondolom, hogy ott még egy „bennfentes” közönség volt. Szerintem az ősz fogja kiadni, hogy ehhez mit szól az átlagnéző. Én nagyon bízom benne és nagyon szeretném, ha ez tetszene nekik. Majd meglátjuk.
Törzsvendégek vagytok a TESZT-en, évről-évre itt vagytok. Milyen érzés újra és újra visszatérni, mit jelent számodra ez a fesztivál?
Hát nézd, én ide félig-meddig hazajárok. Tényleg, az Attilától kezdve szinte az összes színésszel, mindenkivel jóban vagyok, kommunikálok, szeretnek itt minket, úgy emberileg, mint művészileg. Azt érzem, hogy becsülnek, szeretnek és elfogadnak. Ez jó.
Birkés Artúr
Régóta szerettétek volna bemutatni a Don Quijote-t. Miért érdekes számotokra ez a történet?
Ez egy nagyon egyszerű dolog. Amikor a Mucsi Zolival a Szentivánéji álom című előadásban játszottunk 1995-ben, nagyon jó kritikákat kaptunk, hogy milyen jók vagyunk együtt stb. Nyárra a Zoli növesztett egy ilyen kis körszakállat, és elmentünk együtt színházba, megnéztünk valamit, aztán ezalatt mondtam neki, hogy tiszta Don Quijote-fejed van. Amire ő, hogy: bazmeg, ez durva, de az a kedvenc regényem. Mondom, tényleg? Szerintem megcsinálhatnánk egyszer együtt, úgyis annyian mondják, hogy jók vagyunk. Akkor azt mondtuk, hogy jó, próbáljuk meg. (Ez volt ’95-ben.) Aztán megkerestük először egy volt szkénés, arvisurás kollegámat, egy Szegény Jancsi nevű fiút. Ő ebből írta a diplomamunkáját, amiről én tudtam. Írt egy darabot, de nem akarta megrendezni; kerestünk hozzá rendezőt, de azoknak, akiknek ajánlottuk, azt mondták: jó ötlet, ám ők inkább írnának egy saját történetet. Ekkor Csányi János ‒ aki a Szentivánéjit rendezte, meg a Bárkát alapította ‒ azt mondta, hogy neki van egy saját ötlete: Tasnádi Istvánnal közösen fejlesszünk ki egy mai történetet erre. Ez is elkészült, Don Quijote Repríz címmel végül a kaposvári színház mutatta be. Nekünk nem sikerült bemutatnunk, kicsúsztunk valahogy alóla. Aztán eltelt tizennyolc év vagy tizenhat, és most úgy adódott, hogy Parti Nagy Lajos, Cervantes és Rába Roland is igent mondott nekünk, és akkor mi azt mondtuk: itt a pillanat, próbáljuk meg!
Tudom, hogy ez még „csak” az ötödik előadás volt, de milyen a visszhangja, fogadtatása eddig a produkciónak?
Nagyon nehéz ezt most még megmondani, mert a Szkénében mutattuk be, és az első három előadás nagyon jól ment, de azt gondolom, hogy ott még egy „bennfentes” közönség volt. Szerintem az ősz fogja kiadni, hogy ehhez mit szól az átlagnéző. Én nagyon bízom benne és nagyon szeretném, ha ez tetszene nekik. Majd meglátjuk.
Törzsvendégek vagytok a TESZT-en, évről-évre itt vagytok. Milyen érzés újra és újra visszatérni, mit jelent számodra ez a fesztivál?
Hát nézd, én ide félig-meddig hazajárok. Tényleg, az Attilától kezdve szinte az összes színésszel, mindenkivel jóban vagyok, kommunikálok, szeretnek itt minket, úgy emberileg, mint művészileg. Azt érzem, hogy becsülnek, szeretnek és elfogadnak. Ez jó.
Villáminterjú Scherer Péterrel
Birkés Artúr
Nyárra a Zoli növesztett egy ilyen kis körszakállat, és elmentünk együtt színházba, megnéztünk valamit, aztán ezalatt mondtam neki, hogy tiszta Don Quijote-fejed van.
Birkés Artúr
Nyárra a Zoli növesztett egy ilyen kis körszakállat, és elmentünk együtt színházba, megnéztünk valamit, aztán ezalatt mondtam neki, hogy tiszta Don Quijote-fejed van.