Váróterem

Boris Liješević - Branko Dimitrijević

Dokumentarista drámai szövegformáról van szó, amely a szerző és valós személyek közötti beszélgetések adaptációjából keletkezett, mely során feltárul a saját, személyes tapasztalatuk a társadalmi tranzíció  következményeiről (munkahely elvesztése, emlékezés a kilencvenes évekre, vágyakozás egy biztonságosabb élet után). Az előadás koncepciója egyéni, nincsenek benne klasszikus, arisztotelészi karakterek, sem lineáris cselekményvonal, hanem  fragmentális történetsorozatok alkotják meg a mai Szerbia egzisztenciális mozaikját. Az előadás színpadképe teljesen üres és sivár, száműzték az illúziót, még a székek is, amelyeken a színészek ülnek vagy fekszenek, egyszerű színházi székek, olyanok, mint amelyek a nézőtéren is vannak. Ezzel jelképesen kiegyenlítődik a karakterek és a nézők helyzete: ők, akárcsak mi folyamatosan várakoznak valamire, alkalmakra lesnek, remélnek. Ez a játék teljes lemeztelenítése, az illúziók hatályon kívül helyezése és a nézők közvetlen szembesítése az előadásban elhangzott kérdésekkel, társadalom-politikai fontosságot hordoz magába, mert művészileg értékes módon közvetlenül  problematizálják az októberi fordulat utáni időszakot.
 

Előadás időtartama: 1h 40’

Színpadi tér, jelmez:Mina Ilić
Zeneszerző: Aleksandar Kostić
Dramaturg: Branko Dimitrijević
Rendezőasszisztens és videóanyag: Ognjen Isailović
 

Szereposztás:
Branka Šelić
Nebojša Ilić
Bojan Žirović
Jelena Trkulja