Eklektikus kísértetek

Bóta Gábor - Magyar Szó
(2012.)

TESZT-napló: harmadik bejegyzés 

Film és zene, tánc és különös képek: a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó első négy napja tiszta szerkesztést mutatott, a hetedikre viszont már elmosódni látszanak a határok, és egyfajta eklektika látszik úrrá lenni. Az Újvidéki Színház egy Bergman-film nyomán úszik be álomképeivel, Kovács Gerzson Péter népiest táncol, a Tünet Együttes Alibit keres, az aradiak Kvartettet játszanak szép kettesben. Közben mintha a hangulat is a fesztiválvéget járná. Kicsit lelassultunk a sokféleségben.

Federico Fellini egy interjúban azt mondta: „Szeretem Bergmant és Kurosawát. Különbségeink ellenére is olyan, mintha egy iskolapadban ültünk volna.” Ez a mondat ugrik be, amikor elkezdődik a Fanny és Alexander, az Újvidéki Színház előadása, és a két címszereplő bohócruhában vágódik a függöny elé. Aztán persze a szöveg gyorsan megmagyarázza, mennyire bergmani is ez a világ. Ingmar Bergman szövegében a bohócok mindig artikuláltan szenvednek, és szenvedélyük mindig kiszámítható. A rendezés is ezt a visszafogott polgári stílt követi, bár a kicsit lassan feltáruló történetben van minden: a katedrálisdíszletben csillámpor hull, kísértetek járnak-kelnek kislányruhában, cirkusz támad, majd elhal, maszkok jönnek-mennek, mesék hangzanak el. És mindennek tanúja két kisgyerek. Akik, bár a világ gyerekként viszonyul hozzájuk, tulajdonképp ősöregek. Vidovszky György rendezését vastapssal fogadta a temesvári közönség.

Ugyanez már alig mondható el a TranzDanz táncprodukciójára, a Triptichonra, amely a fesztiválközönség szerint is a leggyengébb produkció az idén. Kovács Gerzson Péter három zenészt fogadott, akik mellett három improvizatív táncot lejtett, ezekből áll össze a hármas oltárkép. A zenészek bravúrja mellett az egy szem táncos kétségbeesett mocorgása szánalmas kísérlet a néptánc és a kortárs tánc összevonására, miközben egyik elemei sem jutnak kifejezésre igazán.

A Tünet Együttes Alibit keres a színpadon. Hol vagyok én? Meddig várjak még magamra? Szellemes kérdésföltevések ezek egy komoly témáról, ahogy azt megszokhattuk Szabó Rékától. Közben megmagyarázzák a kortárs tánc rejtelmeit, szeretkeznek egy tükörrel, meghallgatást tartanak. Beömlik itt a gyerekvállalás kérdése is, egy halom luftballonnal együtt. A lufi nem-kipukkanása a cél, és a végén meg is történik a csoda: a tű a lufiban, a lufi viszont egészben. Tele valamivel, ami talán az Én.
Az Aradi Kamaraszínház Kvartettje kifinomult színészi játékkal, bizarr, beteg térben, egy női testben játszódik le. A Veszedelmes viszonyok e különös Heiner Müller-átdolgozásában semmi sem a néző kedvére való: a szöveg burjánzóan barokk, az eredeti történet szétmállik. Csak két színész van a térben, Balog József testgépében.

Péntek este a hazai csapat játszott, Thomas Bernhard Immanuel Kantját. Őket a Kosztolányi Dezső Színház Az eredeti Hamletje követte. A hétvége még négy előadást tartogat a nagyérdeműnek: Vinnai András Furniturját, a Pataky Klári Társulat Mit tudjátok ti? című művét, Frenák Pál Switchét és a temesvári Állami Német Színház Mountenbikerét.

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás