Urbi et Orbi

Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság.
 

„Az egész vallomástevő folyamatot áthatja az urbáni irónia: Egyfelől mintha egy kibeszélő show-ban vagy egy terápiás csoportfoglalkozáson vennénk részt, másfelől viszont bírósági kihallgatásnak is tarthatjuk az egészet, hiszen a kérdezők kegyelmet nem ismerő keménységgel tárják fel a vallomások legsötétebb zugait. A következő megszólaló mindig a nézőtérről megy fel a színpadra, s ez mintha azt sugallná: a következő akár én is lehetnék.”

Orcsik Roland
 

„Meghökkentő, néha sokkoló jelenetek jellemzik a darabot, de még a legfelkavaróbbaknál is muszáj nézni (…) Körülbelül egy órányi olyan élmény, amiben legalább egyszer mindenkinek részesülnie kéne. Talán nem is élmény ez, inkább terápia: hétköznapi problémák, amiket az ember olykor képes tragédiaként megélni, háttérbe szorulnak, reménykedünk, hogy ezeket a szenvedéseket nekünk talán sosem kell átélni. A négy színész egészen rendkívüli játéka hatásossá tesz az előadást, teljes beleéléssel hitelesítik bűnösségüket, hibáikat. A darab után talán nincs olyan néző, aki nem gondolkozott volna el saját hibáin, bűnein és azon, hogy milyen szenvedéssel kellene értük megfizetni.”

Horváth Attila

Verbálisan textuális oralitás

Pilinszky János azonos című darabját fokozottan mellőzve

Műszaki referens: Úri Attila

Kosztüm: Mindenki abban alszik, amiben akar

Fotó: Szép György
 

Szereposztás:
Móni: Béres Márta

Zsuzsi: Erdély Andrea

Zoltán: Mikes Imre Elek

Tibor: Mészáros Árpád