Rudolf Hess tízparancsolata

Alina Nelega

„Harsányi Attila nagyszerűen ráérzett Hess figurájára. Érdekes, a nézőnek fel sem tűnik, hogy az öngyilkossága előtt álló, a néző előtt amolyan önvallomást tevő, a maga tízparancsolatát alátámasztó agg embert, maszk nélkül, egy fiatal színész játssza. Nem karikíroz fölöslegesen, meggyőzően hozza a figurát, a szerző (és rendező) intenciói szerint. Harsányi Rudolf Hesse nem őrült, csak megszállott, akinek sokoldalú személyiségét remekül érzékelteti, például, a tipikusan hitleri hangvételű szónoklatával. Egy ilyen – hangsúlyozom: kitűnő – előadás, amelyben minden, a fényeffektusok, a színész beállítása, mozgása, a (kevés) színpadi kellék a helyén van, s a nem könnyű szöveg ellenére a nézőt a székhez ragasztja, természetesen a rendező érdeme (is). Csak gratulálni lehet az első önálló produkcióhoz, és továbbiakat kívánni a kamaraszínháznak – a nézők javára.”

Jámbor Gyula, Nyugati Jelen

A szöveg „elektrosokk”-ütése az, ahogy a szerző, Alina Nelega távolsággal kezeli hősét, Hesset, úgy hogy bemutatja egy történelmi alak lehetséges önigazolásait egy olyan felfogás és életvitel mellett, amelyet soha senki nem fogadhat el. Hiába a nácizmus szimbóluma, a szvasztika eredetileg a boldog életet jelképezte, és Hess ebben az értelemben hisz teljes meggyőződéssel. Vagy… mielőtt végleg távozna, még egyszer megpróbálja meggyőzni saját magát, hogy valóban nem bánt meg semmit? Hogy valóban minden úgy volt jól, ahogyan történt? Ezért van ennyire elkeseredve? Majd kiderül.

Fordította: Anamaria Pop

Szereposztás:

Rudolf Hess: Harsányi Attila