A férfiak nélküli falu

Ödön von Horváth

Ödön von Horváth drámája Mátyás király korai uralkodásának egy szeletét mutatja be: a fiatal király felszámolja a középkori urak dőzsölő, csalásoktól terhes és paródiázó életvitelét, és reneszánsz szellemiségben próbál felépíteni egy igazságosabb világot. A dráma, akár az előadás szövete több rétegből tevődik össze: látjuk az udvari élet hazugságos színét, az élvezkedő urakat a fürdőben – mégsem ez adja a cselekmény fő vonalát. Az igazi megújhodásban a szerelem mutat új utakat. Honnan a bátorság, hogy egy csapat szelityei asszony felkerekedik, napokat gyalogol, hogy a királytól személyesen kérjen férfiakat? Miért járnak ezek az asszonyok kemény férfitáncot? Nincs nő férfi nélkül, nincs férfi asszony nélkül. Csak egymás tekintete által létezhetnek igazán: ez ad erőt olyan cselekedetekhez, amelyek első hallásra-látásra meghökkentőnek tűnnek. A történet végkicsengése pozitív: a szelistyei asszonyok megkapják a háromszáz férfiút. Az út odáig hosszú: néha nevetésre késztet, olykor elszomorít, de mindvégig mélységekben barangol. Tanúi vagyunk pár nemes cselekedetének, mégsem zengünk örömódát Mátyásról: a királyt emberként, férfiként ismerjük meg. Látjuk találkozását a Nővel: az igazi szerelem elsétál mellette, ő meg szomorú tekintettel nézi, amint a boldog párok násztáncot járnak.

Dramaturg: Kádár-Dombi Katalin

Díszlet, jelmez: Török Viola

Zene, koreográfia: Könczei Árpád
Ügyelő: Deák Irén

Súgó: Czumbil Marika

Szereposztás:

Corvin Mátyás: Balázs Attila

Nagyszebeni gróf: Kiss Attila

Udvari tisztviselő: Mátray László

Hadnagy: Aszalos Géza

Fürdős: Bandi András Zsolt

Vidám, Testőr: László Pecka Péter

Sovány, Első komédiás, Első úr: Dukász Péter