Tizenegy és fél TESZT – napló, 1.nap

Szakács Kincső
 

Balázs Attila igazgatót idézve, a „számok bűvöletében” kezdődött el a tizenkettedik FélTESZT – vagy a tizenegy és feledik, ha úgy tetszik.
 

Délelőtt még csak a színházi dolgozók meg én, mint arra tévedt, korán érkező blogger vagyunk a fesztiválközösség. A nap elején még a végeláthatatlan utolsó simításoktól zsúfolt a színház, nem a fesztiváltól. Ezek azok a fajta utolsó elintéznivalók, amelyeket „befejezni nem, csak abbahagyni lehet”, olvasható egyik szórólapon.
 

A fesztivál a hosszú előkészületek ellenére gyorsan indult, és biztos vagyok benne, hogy Benedek Levente COLL[AGE] című kiállításának megnyitója volt a legtalálóbb, amivel indítani lehetett a TESZT-et, hiszen Levente szétszedett, átrendezett és keretekbe zárt emléktöredékei reprezentálják azt a sokrétűséget, ami az efféle fesztiválokat jellemezni szokta. Az ország (és nem csak) különböző pontjairól érkeztünk, hogy hét nap alatt mi is fesztiválemlékekké válva együtt alkossuk a TESZT kollázsát.
 

A kiállításmegnyitót követően, fél órára rá, három gongütés kíséretében hivatalosan is elkezdődik a fesztivál.  Nem vagyok a megnyitók célközönsége, a mostani mégsem okozott nehézséget, becsületére legyen mondva: rövid volt. Talán az azokra való tekintettel, akiknek már nem jutott ülőhely és a lépcsőről, vagy a hátsó sorokból hallgatták végig, mert a színházfesztivál olyan esemény, amely sokakat érdekel, így szerencsére a közönséget – a TESZT-tel ellentétben – nem lehet megfelezni!
 

Miután mindkét megnyitót kipipáltuk a képzeletbeli jegyzetfüzetünkben, már csak egy dolog maradt estére: kideríteni, hogy valóban szociopata-e Hamlet. A választ most nem árulom el, mindenki ítélkezzen saját belátása szerint. 

Szakács Kincső

Balázs Attila igazgatót idézve, a „számok bűvöletében” kezdődött el a tizenkettedik FélTESZT – vagy a tizenegy és feledik, ha úgy tetszik.