Belépsz. Keresel egy helyet. Nincsenek számok. Leülsz. Nincs hulladékszag. A szemét társadalmunk plasztikusan megfestett ürüléke. Igen, hallottam már azokról az emberekről, akik nem tudnak semmijüktől megválni, az önként vállalt gyűjtés azonban újítást hozott. Egy ötlet, egy statisztika, amivel lehet bizonyítani, legalábbis mennyiséget, rendszert és a fölösleget. Persze valójában nem ez volt a művészi szándék. Elgondolkodtunk-e közben a szemétről, a szarról és a társadalmunkról? A több mint két óra pakolás alatt, azt gondolom, bőven volt időnk erre.
nosztalgia
én azt kapirgálom, hogy…
hat évvel ezelőtt beszélgetünk
nem tudom, miről beszéltünk, csak sokat röhögtünk
nem az a fontos, hogy mi történt – mi történt az emberen belül
mindenki menjen el szülési szabadságra, még ha nem is szül
Mintha valaki más könnyes szemével nézném az úttestet kettéválasztó fehér vonal hol végtelen, hol szakadozó kíséretét. De hadd ugorjak vissza inkább 2017. évünk 5. hónapjának 24. napjára. A nap, amikor… – mindig is szerettem volna így kezdeni egy mondatot. Hatásos.
Kecses – masszív. Izmos – művész. Fáradhatatlan – ember. Szinte összeegyeztethetetlen fogalmak társulnak párrá egy-egy gazdag előadás során. A test felhasználása és kihasználása a budapesti Hodworks kortárs tánc társulatának Grace című előadásában rendhagyó módszerekkel juttatja kifejezésre (a gyakran szembenálló) témáinak érvényességét.
a hangos tánc meghonosítói
öt-hat éve dolgozik együtt a csapat, sok a kísérletezés: vannak témák, amikkel sokat foglalkoznak, folyamatos az eszköztár-bővítés
a Gracenél a mozgásból természetesen következett a szöveg
A szerda esti utolsó előadás egy kortárs táncot (is) ígérő produkció, amelyet Mihaela Dancs és Mădălina Dan állított össze és koreografált. A téma meglehetősen izgalmas: hogyan lehet nem megöregedni, hogyan lehet ebben segítségünkre a mozgás – és mit tudunk mi tenni, hogy öregségünkre archiváljuk magunkat. Ez lenne a téma, melyhez azonban a nézőnek nincs túl sok köze, hiszen az „előadás” mondhatni a nézőtől függetlenül történik.






