Hogyan lehet arról a bizonyos rendszerváltásról újszerű formákban beszélni? Érdemes beszélni róla? Horváth Csaba rendezése azt mutatja: érdemes.

A második napon a szkopjei Ifjúsági Kulturális Központ előadását, Caryl Churchill Őrült erdő című színművének macedón művészek által készített interpretációját láthattuk elsőként. A fiatal Nina Nikolikj rendezése, mely Szkopjéban a Ki lőtt 21-én? címen fut, már pusztán azzal reflektál a jelenkori macedóniai bepolitikai- és közállapotokra, hogy az adott társadalmi-történelmi kontextusban színre kerül. 

Mé9 sosem érkezem annyira korán a TESZT-re, mint idén. Hárman va9yunk az első három napra, Janka és Krisztina kolozsvári teatraló9usok és én, budapesti dramatur9hall9atóként. Ez a harmadik TESZT-em, és az első, amikor i9azán sokakat üdvözölhetek ré9i ismerősként. Jó ide me9érkezni.

„Kettős érzéssel vagyok az előadás iránt. Egyrészt fantasztikus dolog, hogy ilyen témákról beszélünk, és nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy ezek már lerágott csontok. Az aktuális dolgokról mindig beszélni kell. Voltak nagyon meghökkentő és erős, néha hatásvadász pillanatok, amik sajnos negatív irányba terelték a véleményemet... Viszont voltak olyan szép és „csendes” pillanatok, amik kompenzálták ezt a negatív érzést. Erős előadás, de valószínűleg még ki kell forrnia. Amikor eljut oda a csapat, hogy nem azt érzi, hogy „jaj, Istenem, meztelen vagyok”, és nézőként sem éreztetik velem, akkor fogja az előadás azt a szintet elérni, amit eredetileg terveztek.”