Vászonról színpadra
Az előadásban Fannyt és Alexandert Ábrahám Irén és Dukász Péter játssza. Az átdolgozó (Gyarmati Kata) koncepciója szerint idős korukban emlékeznek gyerekkori történetekre, újra átélik azokat. A nyolc- és tízévesekként viselkedő felnőttek játéka akkor tudna jobban érvényesülni, ha az idősek nem a gyerek külsődleges viselkedését, hanem sokkal inkább a gyermeki lét érzését próbálták volna eljátszani - felnőttekként viszonyulni az emlékekhez, amelyek már csak a lelket tudják, de testet képtelenek gyermekké tenni.
Oscar Ekhdal (László Sándor) az előadásban bohócorral és napernyővel komédiásként tér vissza. Megjelenésére mindig felcsendül Faragó Béla vidám hangulatú, játékos zenéje. Ez a visszatérő dallam a Vergérus-házban a gyermekek felnőttek feletti győzelmévé válik. A színház máshol is hangsúlyosabban uralja az előadást, mint a filmet. Emilie Ekdahlnak (Szilágyi Ágota) az új környezet a színháztól való eltiltást is jelenti. A későbbi menekülés viszont már a visszatérést a színházba.
Az adaptáció során még számos kisebb változtatás történt. Találunk utalást Bergman Laterna magica című önéletrajzi könyvére. A filmben az egymásra vágott képkockákból itt egy térben játszódó párhuzamos jelenetek lettek. Fanny és Alexander a színpad határai közé szorult, a filmhez képest sivár környezetben játszódó emlékezéssé vált.