Önnek mi a véleménye, uram?

Godot el fog jönni. Várni kell rá a nem múló időben.
 

Horváth Csaba előadása a pillanatot tágítja ki. A tehetetlenséget viszont paradox módon mozdulatokkal telített közegben mutatja meg. Így minden lépésben ott van a kettős feszültség: a szereplők éppen attól lettek megfosztva, ami a legfontosabb számukra, a mozgás szabadságától. Továbbmehetnének, de nem tehetik. Várják a bizonyosságot, azt, hogy Godot eljön. Hiszen, ha ő létezik, akkor Estragon (Krisztik Csaba) és Vladimir (Kádas József) várakozása nem hiábavaló, akkor egyszerre minden értelmet nyer.

 

Kettejük bezártságát a forma nem jelzi: a tér nyitott, a kulisszák látszanak. Ez ellenpont: Gogo és Didi két energiabomba, lábuk alatt folyton pattog a labda, szaltót vetnek, ugrálnak, a tánc a lételemük. Mozogni tudnak, de elindulni mégsem.

A helyszín sem az országút, hanem maga a színház. A szereplők közti beszélgetések már nem valahol bent (a láthatatlan fal mögött) zajlanak, hanem néző és színész között. Pozzo (Andrássy Máté) kérdésekkel rohamozza a közönséget: Milyennek találtak? Jónak? Közepesnek? Tűrhetőnek? Jelentéktelennek? Kimondottan rossznak?

Bárki válaszolhat!

Deák Katalin

 Godot el fog jönni. Várni kell rá a nem múló időben.