Nem a plakátba szeretek bele
Benedek Levente, a temesvári színház grafikusa tegnap nyitotta meg plakátkiállítását az előcsarnokban. Vele beszélgettünk.
Annak ellenére, hogy én vagyok a grafikus, sok esetben nem dönthetem el, milyen stílusú plakátja legyen egy előadásnak. Most viszont meg akarom mutatni, amit eddig senki sem látott. Csak megmutatni, nem ítélkezni.
Számít a véleményed?
Néha igen, néha nem. Néha én is hozzá tudok adni valamit magamból a plakáthoz. De olyan is van, hogy nincs semmi gondolatom. Ekkor jó, ha jön a rendező, és elmondja, őt mi érdekli.
Kinek szól a kiállítás?
Akit érdekel a színházi plakát. Van olyan néző, aki csak az előadás címét akarja elolvasni. Neki az a fontos, hogy nagybetűs legyen, látható. Van viszont, aki szeret szép plakátokat látni az utcán.
Jobb lenne, ha te döntenéd el, melyik legyen a végleges verzió?
Lehetetlen, hiszen ez nem képzőművészet, hanem alkalmazott grafika. Az erdélyi magyar színházak közül egyedül Temesváron van ilyen állás. Máshol bedolgoznak, ami jó is lehet, csak van egy hátránya. Ha több ember készíti a programot, a plakátot és a honlapot, grafikailag nem egységes az intézmény vizualitása.
Hiszen ez reklám, aminek hatnia kell. Ráadásul itt a termék előtt már elkészül a csomagolás. Ez a különbség a mosóporos doboz és a színházi plakát között.
A díszletnek összhangban kell-e lennie a plakáttal?
Na, éppen ez az, hogy nem. A rendező sokszor a plakáton akarja megmutatni, hogy mi van a színpadon. Az én munkámba akarja belesűríteni az övét. Ilyenkor érzem azt, hogy ez nem plakát. Nem kell mindig illusztrálni a díszletet.
Fontos ma még a plakát?
Az a kérdés, behoz-e új nézőket. Ez nem biztos, hogy a minőségétől függ. Nekünk mégis meg kell keresni minden felületet, és azokat lefedni. A cél: minél több emberhez eljuttatni az információt. Ehhez viszont nincs elég anyagi keretünk.
És az internetes megjelenés?
Temesváron még mindig több az idősebb színházba járó. A fiatalok kevésbé jönnek, hozzájuk viszont online jutnak el az információk. Nem tudom, melyik a fontosabb. Az biztos, hogy a templomokban és iskolákban kitett plakátok sokat jelentenek. Nekünk azt kell felmérni, hogy a nézőink közül hányan járnak iskolába és templomba, és azt, hányan lesik a facebookot.
Egy jól sikerült szóróanyag be tudja hozni őket?
Nem. Ez csak szükséges adalék. Olyan viszont van, hogy megnézik az előadást, majd lemennek a pénztárhoz, és kérik a plakátot, mert haza akarják vinni.
A kiállított plakátok közül melyik a kedvenced?
A Cseresznyéskerté, ami többszörösen is elérte a célját. Ezért a plakátért mentek le a legtöbben a pénztárhoz, és én is azt hiszem, tényleg az előadásról szól.
Melyiket tartod még jónak?
Nehéz erre válaszolni. Mert nem tudok elvonatkoztatni az előadástól. Én sem a plakátba szeretek bele, hanem a darabba. Ez bonyolult. Évszaktól, meg minden mástól függ.
A színház hivatás?
Nem tudom. Tíz éve élek Temesváron, azóta járok az előadásokra. Egyszer csak addig jártam színházba, hogy itt dolgoztam. A kettő valahogy összetartozik: szeretem a színházat és a képzőművészetet. Ez a két dolog találkozott.