Gézagyerek barkochbázik
Vége lett az előadásnak és Gézagyerek unatkozni kezdett. Leült a román színház templomszerű előcsarnokába és nekifogott barkochbázni...
Gézagyerek barkochbázik 1.
- Gondoltam, Lajos bácsi, gondoltam!
- Na, te!
- Kérdezzen, Lajos bácsi!
- Mi az istent kérdezzek?
- Valamit, hogy kitalálja Lajos bácsi, mire gondoltam.
- Na, várj. Hm... Lelke van-e?
- Az nincs.
- Akkor ez a német!
- Nem, Lajos bácsi! Pityu bácsi azt mondta, a németnek van lelke, csak az EU kezdi neki felzabálni, azért látszik úgy, hogy nincsen neki.
- Jól mondta, na. Jól mondta. Akkor tárgy?
- Az!
- Aztán nagy?
- Áh, nem, Lajos bácsi! Nem nagy.
- Szóval kicsi.
- Nem.
- Közepes?
- Igen, Lajos bácsi.
- Neked van?
- Nekem nincs.
- Nekem van?
- Lajos bácsinak sincs.
- A kőfejtőben használjuk-e?
- Nem, Lajos bácsi. Zavarná a Laci bácsi idegeit!
- Zavarja a főnök idegeit? Ez csak a német, a szentségit!
- Nem, Lajos bácsi. Pityu bácsi azt mondta, a német végeredményben jól kijön a Laci bácsival, mert az neki a kutyája. A kutyák, azok ugatnak, de szerintem a Lajos bácsi nem ugat, a németnek nem ugat. Ő néma kutya, szerintem. Néma kutya.
- Hát az, Gézukám. Néma... Szóval nem ember, de tárgy, közepes, de nem nagy és nem használjuk a kőfejtőben. Akkor a kocsmában használjuk?
- Ott azt lehet.
- Iszunk belőle?
- Nem.
- Mindig ott van?
- Nem.
- Szóval ezt csak úgy be-behozzák?
- Igen.
- Egy valakié?
- Igen.
- Odaadja-e?
- Odaad ő mindent, csak fizessen neki, Lajos bácsi!
- Aztán kéne az nekünk?
- Nem tudom, Lajos bácsi.
- Szórakozni lehet vele?
- Lehet. Ha a Vízike engedi. Nagyon szép a hangja neki. Nagyon szép.
- Na, várj csak! Az ujjaid kellenek-e hozzá?
- Kellenek!
- Na, most figyelj, gyerek! Ez a .............................................................................!
- Igen.
Gézagyerek barkochbázik 2.
- Gondoltam, Pityu bácsi. Igen, jól kigondoltam mindent!
- Gondoltál?!
- Igen. Mindent nagyon jól kigondoltam.
- Na, az istenit. Aztán mit? Tárgy?
- Nem.
- Akkor él.
- Igen.
- Állat?
- Hát... nem. Nem állat.
- Akkor növény.
- Az sem.
- Ember?
- Az!
- Kocsmába jár?
- Nem.
- Nem?!
- Nem.
- Akkor nem velünk él.
- Nem.
- A Jóisten?
- Majdnem.
- Ismerik sokan?
- Elegen.
- Találkozhattam már vele?
- Azt hiszem, igen. Találkozhatott már vele, igen, azt hiszem.
- A kőfejtőben járt már?
- Igen, azt hiszem, igen.
- A két kezével dolgozott?
- Nem.
- Akkor a Laci!
- Nem. Nem Laci bácsi. Laci bácsi a főnök a kőfejtőben, de mégsem ő, nem. Ő nem...
- Aztán félsz ettől a valakitől?
- Nem.
- Én félek tőle?
- Az hiszem igen, Pityu bácsi.
- A Laci is fél tőle?
- De még hogy! A Laci bácsi, az nagyon fél tőle. Az nagyon fél. Mondja mindig, hogy majd jön, és szétrúgja neki a seggét.
- Sokat van itt ez a valaki?
- Nem.
- És mégis félünk tőle?
- Igen...
- Godot?
- Nem.
- Vicceltem. Rákérdezhetek?
- Rá, Pityu bácsi.
- ............................................................................
- Igen.
Lejegyezte: L.Cs.T.
Vége lett az előadásnak és Gézagyerek unatkozni kezdett. Leült a román színház templomszerű előcsarnokába és nekifogott barkochbázni...