A SZÍNHÁZ A HIBÁS

Valahol a színpadon, kedd este a közönségtalálkozó alatt.

LABDA

Minket már megint itt hagytak. Senki sem törődik velünk.

 

KÖTÉL

Ne pattogj! Légy szíves, ne pattogj! Különben nekem mindegy. Pattogj. Te még legalább pattoghatsz.

 

LABDA

Miért, jobb az, ha valaki lóg?

 

KÖTÉL

Jó, jó. Lógok. Persze, hogy lógok. Csakhogy nekem úgy kell csinálnom, mintha nem lógnék.

Mert én nem vagyok kötél. Soha, de soha nem lehetek már kötél. Én fa vagyok, és nem lógok, hanem a földből növök az ég felé.

 

LABDA

Én sem vagyok már igazi labda.

 

KÖTÉL

Há' már mér' ne lennél igazi?

 

KINTRŐL

Krisztus mezítláb járt, ők tornacipőben futballoznak.

 

KÖTÉL

Na, tessék, hallod? Két órán keresztül rugdosnak, s még azt mered mondani, hogy te nem vagy igazi. Sértegetsz!

 

LABDA

Rád is felmásznak, ne dumálj.

 

KÖTÉL

Nem rám másznak fel, hanem a fára. Különben is, hallottad te, hogy mit mondanak? Hogy ezek mit mernek mondani? Azt, hogy nincs kötél. Keresik a kötelet, s nem találják. Pedig hát itt lógok, mint egy kötél. Vagyis, hogy nem lógok, hanem növök. Én ordítanék, hogy: hé, itt vagyok! Én vagyok a kötél!, de nem tehetem, mert fa vagyok, és nem kötél. Érted te ezt?

 

 

KINTRŐL

A színház feljogosítja a kötelet arra, hogy fa legyen.

 

LABDA

Hallod? Nyugodj meg, mert fel vagy jogosítva.

 

KÖTÉL

Ki az a Színház? Be se mutattak neki. Miért nem jött ide, hogy megkérdezze: fel akarok-e jogosulni egyáltalán?

 

LABDA

Valami nagy gazfickó lehet ez a Színház, vagy ki.

Szerintem ezért az egészért ő a hibás.

 

Deák Katalin

 

A LABDA és a KÖTÉL beszélget a Godot-ra várva előadás után valahol a színpadon...