A Dekalogról (Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház) pozitív élményeim vannak. Végigszórakoztam. És olyasmi is eszembe jutott, ami máskor aligha. Az előadásból viszont nem sok maradt meg, csak a rengeteg füst, amit nyomtak, ha kell, ha nem. Amikor nem, akkor is csak azért nem, mert még nem oszlott szét teljesen a két perccel korábban kiengedett mennyiség. És egy adott pillanatban 12 elegánsan öltözött ember állt a színen, és mindegyik dohányzott. Mintha nem lett volna enélkül is elég füst.
Mert most lehet. Csütörtökig, a színház előcsarnokában a Rozalb de Mura ruháiból lehet válogatni. A tervezővel, Oláh Gyárfással és a Prométheusz jelmeztervezőjével, Kiss Julcsival beszélgetett Balázs Attila ma délelőtt divatról, jelmezekről, színekről, anyagokról. A háttérben láthatóak voltak Kiss Julcsi jelmezei, amelyek ma este már a színpadon is lesznek.
Egyes előadásokról nem lehet nem írni. Ha nagyon rosszak, azért, ha meg jók, akkor azért. Éppen vasárnap este láthattuk a szabadkaiak Szomorú vasárnapját. Ez egy zenés előadás. Nem szeretem túlsgágosan a zenés előadásokat, de fenntartások nélkül ültem be a nézőtérre. Lehet, hogy a fáradtság miatt nem voltak fenntartásaim. Semmiféle tartásom nem volt. A leghátsó sorba ültem, a szélére. Ott nem olyan feltűnő, ha véletlenül elalszik az ember. Nem vagyok az az előadáson elalvó típus, de sosem lehet tudni. Fáradtság + unalmas előadás bárkinél eredményezhet nézőtéri bóbiskolást.
Bevallom őszintén, nem szoktam a focihoz különösebb művészi értékeket társítani. Sóska, sültkrumpli – egy színdarab, ami a fociról szól. Mi lehet ez? Mint téma, furcsának hat a színház falai között, esetleg jól megmunkált és átgondolt színházi eszközökkel, fogásokkal talán még valami jó is kisülhet belőle. Előítélettel, kedvetlenül mentem be az előadásra, hogy később meglepjen a remélt jóérzés.
Elcsíptem Mátyás Zsoltot egy rövid beszélgetésre, hogy a “békéscsabai akcióról” meséljen: eurorégiós koprodukcióban vettek részt Mátray Edith-tel a temesvári színházból. Szabadkai, békéscsabai és a temesvári színészek közreműködésével különleges előadás jött létre: Bartus Gyula (civilben békéscsabai színész) Sör és cigi című „kriminális történetét” rendezte meg Merő Béla Békéscsabán, egy elhagyott, romos bérházban. A darab lepusztult életű emberekről szól, akik jellegzetes alakjai a mai társadalomnak.
Kötetlen beszélgetéssel kezdtük a vasárnapot. A régió színházainak képviselőivel találkoztunk, de nem a megtervezett helyszínen, hanem az igazgatói irodában, ugyanis a színház előterében ping-pongozás „zajlott” éppen. (Hogy honnan került oda a ping-pong asztal, és aztán hová tűnt, annak nem sikerült utánajárnunk…)