Kedves színházigazgatók, ezt tessék elolvasni!
Kedden délután láthattuk a Tavaszt, az Újvidéki Színművészeti Akadémia és az Újvidéki Színház koprodukcióját, ahol együtt játszottak színésznövendékek és fiatal színészek. Egy ablakpárkányon ülve beszélgettem Elor Eminával a vajdasági színészképzésről és a fiatal színészek lehetőségeiről.
Mikor végeztél?
2005-ben végeztem az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Már négy éve, atyavilág!
Most mit csinálsz?
Az Újvidéki Színháznál dolgozom 2004 óta, negyedéven vettek föl. Nagyon szerencsés vagyok, hogy már negyedéven lett munkahelyem.
Hány embert vesznek fel és hánynak sikerül végül elhelyezkednie?
Tíz a limit, de nem mindig sikerül annyit felvenni, és nem is csinálják mindannyian végig. Mi hatan végeztünk, a mostani negyedévesek pedig heten vannak. Nehéz elhelyezkedni, mert nincsenek helyek a színházakban. Az én osztályomból mindenkit felvettek, mégha nem is állandóan, de dolgozgatnak. Az utánunk következő generációnak is sikerült elhelyezkednie. A mostaniak vannak a legnagyobb bajban: csak egy végzős fiúnak van munkahelye, a többi lóg a levegőben, és arról sem tudok, hogy esetleg szeretnének külföldre menni. Úgy gondolom, hogy bárhol nehéz elhelyezkedni egy frissen végzett színésznek. Azért is szerencsés vagyok, mert olyan osztályvezető tanárunk volt, aki igyekszik, ha nem is fölvenni az embereket, mert nincs ahova, de alkalmazni, meghívni egy-egy produkció erejéig, hogy működjenek, hogy dolgozzanak, hogy létezzenek a szakmában.
Kiről van szó?
László Sándor, ő az Újvidéki Színház igazgatója is. Akiket a Tavaszban láttál, ők is nála végeznek. És ott van még Hernyák György, ő a másik osztályvezető. Nálunk kétévente indul magyar osztály, és hol az egyikük, hol a másikuk vezeti.
Milyen a munkamódszer? Mit csinálnak, hogy ilyen jók vagytok?
Azt hiszem, hogy elsősorban az állandó fegyelem és figyelem fenntartásával sikerül elérniük azt, hogy kialakuljon bennünk egy olyan munkamorál, munkához való hozzáállás, amitől nem adjuk alább, nem lustulunk el, állandóan úgymond rá vagyunk kényszerítve, hogy dolgozzunk.
Tehát reggeltől estig órák…
Igen, dehát ez azt hiszem, mindenhol így van. És az egy jó dolog, hogy állandóan dolgoztatnak. Arra tanítanak, hogy a színészet nyolcvan százalék munka és húsz százalékban tehetség.
Beszélgetőtárs: Avram Laura
Mikor végeztél?
2005-ben végeztem az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Már négy éve, atyavilág!
Most mit csinálsz?
Az Újvidéki Színháznál dolgozom 2004 óta, negyedéven vettek föl. Nagyon szerencsés vagyok, hogy már negyedéven lett munkahelyem.