Ritkán fókuszálunk azokra az emberekre, akik a színházban a tömeget alkotják. Az erdélyi színházak közül a temesvári az egyetlen, ahol grafikus ül a grafikusi székben. Talán ezért nem fókuszálunk. Mert az ilyen székekben általában nem szakmabeliek fészkelődnek. A TESZTen viszont mást látok, mintha itt mindenki pontosan azzal foglalkozna, ami a dolga. S ha nem így van, akkor jól titkolják.
A közönség véleménye az értékelési skála teljes lajstromát bejárta. Elhangzott a botrányostól a fantasztikusig mindaz a néhány szó, ami az emberek eszébe juthat. Hiszen a Triptichon táncelőadásra nehéz szavakat találni.
Vidovszky György Fanny és Alexander című előadása adaptáció Ingmar Bergman 1982-es filmje alapján. A több ízben elismert önéletrajzi mű és az Újvidéki Színház találkozása elkerülhetetlenül összehasonlításra ösztönöz.
Amint felmegy a függöny és elkezdődik a Vidovszky György rendezte Fanny és Alexander, egy furcsa teret látunk. A látvány - valószínűleg - a monumentalitás érzetét szeretné kelteni, hiszen a „nagy események" egytől egyig itt történnek meg. Ennek ellenére a díszlet inkább egy babaház papírfalaihoz hasonlít. A fehér szín uralta tér semmilyen kapcsolatban nincs azzal, ami a színpadon történik. Nem változik családi otthonná, gyerekszobává és színházzá sem. Az elhangzó, egyébként súlyos mondatok elvesztik súlyukat a meseszerű árkádok alatt.
Beszélgetünk, alibizünk, de lufit nem fújunk...
Alibi-töredékek az Alibiről.