Mucsi, Scherer, Katona – biztos siker?
Gyermekkoromban soha nem engedték, hogy felmenjek a padlásra. Pedig ha van a háznak egy olyan helye, ahol bármi megtörténhet, az a tetőtér lesz! Ezt bizonyította A gondnok című előadás is, Szabó Máté rendezésében.
Három ember, három külön világ találkozik egy padlásszobában, és ez elegendő ahhoz, hogy megtörténjen, amit színháznak nevezünk. A tény, hogy Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Katona László Harold Pinter darabjával lép színpadra, meglephette a színházkedvelőket, hiszen az az improvizatív játékmód, melyet képviselnek, A gondnokban szokatlannak tűnhet.
Egyszerre rendezett és zűrzavaros színpadkép fogadja a nézőt, mely jól tükrözi Aston (Scherer Péter) lelkivilágát. Ebbe a kaotikusságában is kellemes szobába érkezik meg és hozza magával Daviest (Mucsi Zoltán), akit sikerült megmentenie főnöke bántalmazásától. A hajléktalanként élő Davies, bár mindent megtesz azért, hogy emberi méltóságát megtartsa, képtelen a tényleges önvédelemre. Ezért is jelent megnyugvást számára, mikor Aston közli vele, ott maradhat a lakásban, és a ház gondnoka lehet. Mick (Katona László) az előadás legkülönösebb szereplője. Davies öccseként egyszerre fűzik gyengéd szálak testvéréhez, ugyanakkor visszaköszön személyében a gátlástalan üzletember számos vonása is. Ebből az alaphelyzetből bontakozik ki a bonyodalom, mikor a befogadott Davies megpróbálja kitúrni szállásadóját, és ezért összetűzésbe kerül az elektrosokk terápia miatt „belassult" Astonnal és a ház tényleges tulajdonosával, Mickkel is.
Kézenfekvő megoldásnak tűnhet Mucsi Zoltánra osztani a sokat szenvedett hajléktalan szerepét. Gesztusai felidézik azt a sztereotip képet, melyet egy hajléktalanról gondolunk. Talán a színészi koncentrációnak köszönhető, hogy előre lehet látni Davies arcán szállásadóinak reakcióit, mintha velük együtt mondaná (magában) az ő szövegüket is. Mucsinak kétségtelenül minden adottsága megvan egy ilyen jellem megformálásához, de őszintén szólva, szívesen láttam volna más szerepben is.
Az Astont alakító Scherer Péter játéka eszembe juttatja Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének egyik főhősét, az enyhén szellemi fogyatékos Billy Bibbittet. A precízen felépített karakter, az önmaga démonaival küzdő Aston tűnik a leghitelesebb figurának, köszönhetően az átgondolt színészi munkának. Scherer Péter végig megtartja azokat a karakterformáló elemeket, melyek lehetővé teszik, hogy a másik két szereplőhöz képest a viszonylag kevés összefüggő szöveg ellenére is teljes képet tudjunk alkotni Aston alakjáról. Ilyen a nadrágba görcsösen kapaszkodó kéz, a furcsa, zavarodott mosoly vagy a távolba révedő tekintet. Bár engem zavart az első felvonásban elhangzott monológ utáni taps, visszaigazolódni látszott benne a nézők várakozása a színészi játék „nagy dobása" iránt.
Katona László Mickje nem sorolható be az egyértelműen aljas vagy egyértelműen jószívű ember kategóriájába. Olyan furcsa, összetett figurát láthatunk személyében, melynek reakciói kiszámíthatatlanok. Furcsán perverz módon játszadozik a kiszolgáltatott Daviesszel, de igazi „rendes testvér"-ként védi Astont a bántó megjegyzésektől. Ez a személyéből áradó állandó feszültség fontos elemét képezi az előadásnak, melyet csak fokoznak az elfojtott hangon előadott, ám mégis tökéletesen érthető replikák és monológok. Katona László alakításában az állandó kettősség a legizgalmasabb. Bár az agresszív Mick alakja, meglátásom szerint, megkövetelne némi kidolgozottságot. Inkább tűnjön mindenre elszántnak, mint furcsa, ám alapvetően ártalmatlan személyiségnek.
Összességében elmondhatjuk, hogy három olyan gondnokkal is találkoztunk, akik vigyáznak az előadás rendben tartására. Az idő múlásával bizonyára még árnyaltabbá válnak az alakok.
Lovassy Cseh Tamás Gyermekkoromban soha nem engedték, hogy felmenjek a padlásra. Pedig ha van a háznak egy olyan helye, ahol bármi megtörténhet, az a tetőtér lesz! Ezt bizonyította A gondnok című előadás is, Szabó Máté rendezésében.