Blog 

Antigoné összevissza

Máthé Barbara

 

Mielőtt dühömben bármit is írnék az előadásról, muszáj megjegyeznem, hogy német nyelven zajlott, én pedig elmulasztottam fülest igényelni, így az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nyelvi korlátok akadályoztak az előadás teljes megértésében. Ennek ellenére azt gondoltam, hogy a dráma ismerete majd elegendő lesz, egy igazán jó előadás tapasztalataim szerint amúgy is könnyedén át tudja lépni a nyelvi korlátokat.  Ebben az esetben szívesen okolnám értetlenségemért a nyelv ismeretének hiányát, de az az igazság, hogy nem volt, amit megérteni.
 

Már az első percek sem túl bizalomgerjesztőek. Színészek farmernadrágban, csillogó vagy éppen kopott pólóban érkeznek a színpadra, hogy már az első percektől világos legyen mindenkinek, ez mai előadás lesz, és lesz is a színpadon minden, ami kell egy „mai” előadáshoz: füst, dob, piros esernyő, esőkabátok, meztelenség és nejlon ruhák.  Természetesen a vetítés sem marad el, a mozgóképek viszont igénytelenek és olyan unalmasak, hogy akármelyik 2005 után piacra dobott telefon alapértelmezett hátterei között is találhatunk hasonlókat. Viszont nem minden vetítés fölösleges, mert a híradós szalagcímekben néha kapunk egy kis összegzést arról, hogy mi is történik. Hasznos, mert a közönségnek fogalma sincs, hogy mit miért lát, és hogy a köntöst viselő fiatal lány például miért énekli Alicia Keys: Fallin’ című dalát, miközben egy másik, fehér szarvas-fej maszkot viselő színész táncol?!  De a közönség elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy már nem is érdekli. 
 

Úgy gondolom, a színpadnak van egy rejtélyes ereje, amivel segít a színésznek, hogy a figyelem középpontjává váljon, sőt mi több, hogy mint ember is érdekesebbnek hasson. Ezért egy színész előadás közbeni sétája a közönség sorai között többnyire izgatott nézőket szül, akik valamiképp reagálnak a szokatlan közelségre. Ebben az esetben azonban ordítozhattak, sétafikálhattak körülöttem, nem tudták felkelteni érdeklődésemet, a hátulról megszólaló színész sem késztetett serény forgolódásra, előre tudtam, hogy fölösleges hátra nézni, úgysem történik (meg) semmi. És nem tévedtem.
 

Az összefüggéstelen és indokolatlan jelenetek egymásutánisága türelmetlen nézőket eredményez, akik a kereszthalált imitáló, piros ruhába bugyolált Antigoné halálán már csak nevetnek. Bárcsak ez lett volna a rendezői szándék. Akkor talán a visszataps sem maradt volna el.





Workshop de colaje cu Benedek Levente


Benedek Levente lucrează în continuare la lucrările care pot fi oricând încadrate în expoziția COLL[AGE] - și vă invită să contribuiți cu propriile materiale - afișe, flyere, bilete de tren, film sau teatru, fotografii etc. bucățele de momente păstrate cu atenție în sertarul clipelor care au contat. 

CU SPRIJINUL

PARTENERI MEDIA

ORGANIZATOR



300077 Timișoara, România
Str. Alba Iulia nr. 2

Tel.: 0256 434 814
Fax: 0256 494 029

www.tm-t.ro
www.teszt.ro

E-mail: tesztfestival2019@gmail.com