Hírek 

Bemutatóval indul az idei TESZT

Az előző évekhez hasonlóan idén is koprodukciós előadás bemutatójával startol a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. A Magyar című előadásra május 22-én, a TESZT hivatalos megnyitója után kerül sor, este 7 órától.

A tavalyi TESZT-en is bemutatásra került Bánk Bán Temesváron hatalmas sikert aratott. Néhány héttel később viszont, a Pécsi Országos Színházi Találkozón nagyjából hasonló mértékű botrány tort ki az előadás alatt és azt követően. Legalábbis, ha hinni lehet a sajtóban megjelenteknek.
A POSZT-on mi a Bánk Bánt abszolút sikeresnek éltük meg. A média teljesen másként tudósított az eseményekről, mint ahogy az valójában történt. Tény az, hogy a zsűri egyik eminens tagja az utolsó jelenetnél kitört magából és tüntetőleg elhagyta a termet, annál a résznél, ahol egyébként is felkérjük a közönséget, hogy bizonyos gondolatoknál hagyja el az előadást. Erre a jelenetre erős reakciók voltak. De tulajdonképpen a többség, aki akkor kiment, pár személyt kivéve az előadás részeként vonult ki. Tehát azt gondolom, hogy egyértelműen egy sikeres Bánk Bán előadás volt. Az azonban egy borzasztó tanulsága ennek a pécsi esetnek, hogy az egyik válogató megemlítette, hogy ő ellenezte a Bánk Bánt, arra hivatkozva, hogy Magyarországról sokan elmennek, főleg gazdasági okok miatt és, hogy ezt az előadás ideológiai szempontból próbálja beállítani. Számomra ez volt a sokkoló. Az a tény, hogy ilyen mondatok egyáltalán ma már kimondhatóvá váltak Magyarországon, hogy egy színházi előadást nem a művészi értékei mentén könyvelnek el pozitívan vagy negatívan, hanem a politikai, ideológiai mondanivaló alapján. Nyilván a konzervatív, kvázi nemzeti vonal „berág” az ilyen helyzetekben, mivel a színház szerintük arra való, hogy valamilyen felemelő élmény nyújtson. Én viszont pont ellenkezőleg gondolom. Szerintem egy nemzeti színház, vagy egy nemzeti dráma, amilyen a Bánk Bán, pont arra való, hogy az adott nemzet problémáiról tudjunk beszélni általa.

A nemzeti közhelyek és túlkapások demitizálása felvállalt esztétikai program vagy személyes kedvtelés?
Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi években ezzel a témával valóban sokat foglalkozok. Igazából azt hiszem, az a legborzasztóbb, hogy van, amit demitizálni. Az egész régióra, de valójában Magyarországra is jellemző a társadalom állandó megosztottsága, a bal- és jobboldal szembenálllása. Bipolárissá vált a közélet és ez egy olyan, periodikusan visszatérő probléma, amiből valamiért soha nem tanulunk. Újra és újra felüti a fejét ez a népi, nemzeti, etnonemzeti, etnovallási fasizálódása a társadalomnak. Én nem föltétlenül politikával foglalkozom, de ez a jelenség olyan toposzokat rejt, polgári és kispolgári szemléletek esetében, melyek állandó alapanyagot jelenthetnek a színházi provokáció számára. Provokáció alatt nem stílust értek, a lényeg az, hogy a színházi előadás valamiféle diskurzust elindítson, vagy egy diskurzus részévé váljon, szembesítve a befogadót azokkal a dolgokkal és problémákkal, amikkel szembesülni illik.

Tud-e az úgynevezett politikai színház feloldani történelmi traumákat? Begyógyítani sebeket? Vagy csak az idő múlása képes erre?
A színház nem kokain. Nem olyan, hogy egy előadás rögtön fejbe vágja az embert és hirtelen megváltoztatja az életét vagy a gondolkodásmódját. A színház önmagában véve társadalmi akció, élő emberekkel történik, élő emberek kommunikálnak élő emberekkel. Végtére is egy közösségi élmény. A színház nem fogja megmenteni a világot, de hozzájárul bizonyos dolgokhoz, változásokhoz. Az idő azonban egészen biztosan nem fogja megoldani.

Van-e valamiféle kiemelkedő, lényegi különbség a két társulat között?
A Kosztolányi Dezső Színházban most egy megújult társulat dolgozik. Egy pár év cserélődés után összeállt egy új csapat, akik egy eléggé sajátos munkamódszeren nevelkednek. Tulajdonképpen nagyon szisztematikusan dolgozunk most a társulatépítésen. Különben nagyon jó a kommunikáció a két csapat között. Az persze érződik, hogy a két társulat más munkamódszerekhez, más féle színházhoz szokott. Ez természetes is. Lényegében minden próbafolyamat, ahogy ez is, az elején arról szól, hogy az alkotók közötti közös nyelv megszülessen. De csak pozitívan tudok beszélni a temesvári társulatról.

Milyen fázisai voltak ennek a hónapokig tartó munkafolyamatnak?
Első körben az identitás fogalmát próbáltuk körbe járni. Hogy kinek mit jelent. Akár azt is, hogy miért nem fontos valaki számára. Ennek az előadásnak és ennek a témának a tekintetében nem elhanyagolandó, hogy két, kisebbségben élő társulatról beszélünk, akik a saját specifikus környezetükben és nem az anyaországban dolgoznak és ebből eredően mindenki kicsit másként közelíti meg ezt a történetet. Ezek nem csak kollektív, de egyéni történetek is. Ezeket kutattuk különböző formákon keresztül, legyen az improvizáció vagy épp a pszichodráma. Ez volt az elindító témakör, de végül egy egyetemes színházi nyelv és problémafelvetés született meg ezekből a gyakorlatokból. Már többször foglalkoztam ezzel a kisebbség-kisebbség, kisebbség-többség témával, de ez az előadás ebben a formájában nem erről szól. Nem egy politikai szlogenekkel tarkított vita az adott politikai helyzetek mentén. Sokkal inkább akcionizmusra épülő költői színház.

Mit gondol hogyan fogja fogadni az előadást a helyi, temesvári és a szabadkai színházba járó közönség?

Nem tudom, hogy mennyire tud maid ez az előadás egy klasszikus repertoár részévé válni, de nem gondolom, hogy különbség lesz a kétféle fogadtatás között. De ez függ attól is, hogy melyik közönség mihez szokott. Bár egészen biztosan lesz olyan, aki politikai diskurzust vár. Bízom benne, hogy ez egy olyan előadás lesz, amilyet eddig még sem a temesvári, sem a szabadkai közönség nem látott, ezért nagyon kiváncsan várom, hogy hogyan fogadják majd. Végeredményben bízom benne, hogy ez bárhol játszódjon is érthető és befogadható lesz.
 
Urbán Andrással Orbán Enikő beszélgetett.


TÁMOGATÓK

MÉDIAPARTNEREK

SZERVEZŐ



300077 Temesvár, Románia
Alba Iulia utca 2. szám
Tel.: 0256 434 814
Fax: 0256 494 029

www.tm-t.ro
www.teszt.ro

E-mail: tesztfestival2019@gmail.com