Blog 

Macbeth a lyukas kezű fúriák markában

Pászka Gáspár-Csongor

 

Van egy politikailag inkorrekt világ, ahol kijelentik, hogy a hatalom átvétele innentől öröklés útján történik. De úgy tűnik, hogy a hatalom átszerveződését nem csak a földi szféra befolyásolja, hanem olyan sötét „kezek” is, amelyek a háttérből irányítják az eseményeket. Az előadásban a boszorkányok nem csak jósolnak, de mozgatják is ezt a világot. Akárcsak „az igazság érvényesítői”-nek is nevezett Moirák a görög mitológiában, akik a sors fonalát szövik.
 

Az előadás kezdetén Macbeth arcát látjuk kivetítve a hátsó falon, majd megszületnek a földet jelképező dobozból a boszorkányok, két nő és egy férfi. Mintegy kiássák magukat a föld alól, és kezdetben egy háromfejű szörnyhöz hasonló lényként tekintenek ránk. Ruhájuk koszos, szakadt ruhafoszlányokból áll, arcukat pedig néhol iszap borítja. A földi világba érkezésük egy fehér falon keresztül történik, amelynek a közepéből másznak elő, ezt a gesztust értelmezhetjük úgy, hogy egy szakrális világból érkeznek az élők közé. Macbeth is az ő világuk szülöttje, ugyanabból a lyukból bújik elő az előadás elején, mint amelyikből a boszorkák is megjelennek, míg hadvezértársa és barátja, Banquo nem. Macbeth az előadás végén ugyanabba a lyukba is tér majd vissza. Ez a „lyukas fal” enyhén megdől, mikor rámásznak, ezzel enyhén komikus hatást keltve, hiszen az ember elképzeli, hogyan erőlködhetnek hátul a színészek (mivel minden díszletmozgatást ők végeznek), hogy megtartsák a három személy súlyát, és ne dőljön el a fal. (enyhe kuncogás is hallatszik ilyenkor a nézőtéren.)
 

A színpad díszlete mozgatható dobozokból áll, amelyek üregesek, a színészek így nem csak mögé, hanem bele is bújhatnak, hol megjelennek mögöttük, hol pedig eltűnnek bennük. Vízszintesen is használják, például ágyként vagy fürdőkádként. Az előadás teljes mértékben kihasználja ezeket. Építenek belőle királyi pulpitust, koronázási termet, vagy éppen kapukat, falakat. A frontális oldaluk rálapított ruhákból áll, mintha a régi idők lenyomata lenne. Két színcsoportba sorolhatók: feketébe és fehérbe. A boszorkányok többnyire a feketéket használják, hol kidugják a fejüket, hogy rémisztő hatást érjenek el, hol csak a kezüket dugják ki rajta szörnyű nyekergő vagy búgó mormogást hallatva. Néha Macbeth bűntudatának belső hangjaként és megtestesüléseiként értelmezhetjük ezeket. Így a boszorkák egyszerre értelmezhetők Moirákként és Fúriákként is: azon ember felett élősködnek, akinek a sorsát ők alakítottak ilyenné.

 

A boszorkányokat játszó színészek más szerepben is felbukkannak. De akkor is boszorkányokként azonosítjuk be őket, vagyis a két szerep összeolvad, ellentétben más szerepátvétellel, amikor világosan elkülönül az egy színész alakította két szerep. Ez azért tud jól működni, mert olyan hatást kelt, mintha a boszorkák kezei bárhová elérnének, még akkor is, ha éppen egyházi emberek bőrébe bújnak. Ez egészen addig működik, mígnem Macduff családját játsszák el, hiszen akkor olyan szereplőket alakítanak, akiket később kivégeznek, utána mégis nevetésben törnek ki, így nincs tétje az előtte bekövetkezett haláluknak. Érzésekkel töltik meg ezeket a karaktereket, ami addig nem volt túlságosan jellemző. A boszorkányok rút és sérült alakok, akik vagy mankókkal járnak, vagy a földön kúsznak. A mankó olyan, mintha létük megtestesítője lenne. Mikor „segítenek”, mankót nyújtanak Macbethnek átvitt értelemben, de konkrétan is, hiszen a gyilkos tőr szintén egy kihegyezett végű mankó, amely a gyilkosság után végig Macbethnél marad.
 

Viszont az izgalmas boszorkány-szál értelmezés ellenére, az előadás egészében nem igazán áll össze. A színészi játék, a díszlet és a jelmezek nem alkotnak koherens világot. Egyes jelmezek hagyományos skót harci öltözetet idéznek, de kortárs szabásuknak, illetve az öltözéket kiegészítő zakóknak, bakancsoknak köszönhetően maiaknak hatnak. Az uralkodó család egyes tagjai már öltönyben jelennek meg, viszont Macbeth királyként mégsem visel öltönyt, de a Malcolm segítségére siető tábornok már szintén öltönyben van. Malcolm győzelmekor pedig más katonák is öltönybe bújnak. Lady Macbeth jelmeze valahol a modern és a hagyományos viselet között helyezkedik el. A jelmezek így nem csak a stilizált díszletelemekkel kerülnek ellentétbe, hanem -úgy érzem - saját világukon belül is.
 

De nemcsak a jelmezek esetében észlelhetők következetlenségek, hanem olykor a színészi játék során is. Számomra a legszembetűnőbb Danis Lídia Lady Macbeth alakítása: eldönthetetlen, hogy ez a Lady Macbeth egy férjét uraló és érzelmileg zsaroló nőalak vagy egy gyengéd, kiszolgáltatott nő, aki zsarolóból válik megzsarolttá. Ezzel ellentétben a főszerepet játszó Nagypál Gábor következetesen viszi végig Macbeth szerepét. Sok esetben azonban a színészek realista játékstílusa ellentétben áll a díszlet által sugallt, elemeltebb világgal, amely talán stilizált játékstílust kívánna.
 

Egy állandóan mozgásban levő világban, amelyet a díszletelemek mozgatása teremt meg (és a jelenetváltásokhoz is ezt a technikát használják), mégis ez a mozgatás megtöri a folyamatos cselekmény kibontakozását. Mintha a jeleneteket külön-külön játszanák és nem egy egész részeként.  Valószínűleg a színészi játékra is hatással van ez a forma, talán ezért is válik a színészek játéka olykor nehezen értelmezhető partitúrává.
 

Macbeth kivetítve is megjelenik az előadás elején egy monológ erejéig, majd később Lady Macbethez írt levelét is így olvassa fel. Banqou halála után annak szelleme ugyancsak kivetítve jelenik meg a hátsó falon. Zavaros, hogy milyen szerepet tölt be a vetítés az előadásban. Ha eddig Macbeth titkos gondolatainak a kihangosításának az eszköze volt, akkor nagy váltás, hogy a szellem alakja is ebben a médiumban jelenik meg. Vagy Macbeth alakját is szellemként kellene beazonosítani már a legelejétől?
 

Az előadás záróképében Banqou fia ül a szín közepén, fentről megvilágítva, és a boszorkányok elindulnak felé, már-már meg is fogják. Mindenképp egy ismétlődő problémára igyekszik az előadás felhívni a figyelmet az utolsó képben, mégsem éreztem igazán, hogy egy olyan kérdésfeltevéssel hagyott volna, amelyen hosszasan el tudnék gondolkodni. Miközben mégiscsak: felvet-e, körüljár-e az előadás olyan aktualitás kérdéseket, amelyekért szükség volt éppen ezt a Shakespeare-drámát elővenni?





Kollázs workshop - Benedek Leventével


Benedek Levente továbbra is és folyamatosan dolgozik a COLL[AGE] című kiállítása anyagán, és szeretettel vár mindenkit, hogy személyes gyűjteményével – fontos pillanatok nyomtatott emlékeivel (plakátok, szórólapok, vonat-, mozi- vagy színházjegyek, fényképek stb.) hozzájáruljon a művekhez. 

TÁMOGATÓK

MÉDIAPARTNEREK

SZERVEZŐ



300077 Temesvár, Románia
Alba Iulia utca 2. szám
Tel.: 0256 434 814
Fax: 0256 494 029

www.tm-t.ro
www.teszt.ro

E-mail: tesztfestival2019@gmail.com