Blog 

Gazdagok és szociopaták

Pászka Gáspár-Csongor
 

Belépéskor egy téglatest formájú ketrecbe zárt, vívó jelmezes szereplőt látunk egymagában állni. A díszlet egy harci ring hatását kelti, amelynek falait vívómaszk hálójához hasonlóan sűrűn „szőtt”, lyukacsos rácsok alkotnak. Miért van elzárva tőlünk? Miért visel vívó ruhát? A nézők a ketrec körül négy oldalt ülnek, hogy szemtanúi lehessenek egy csatának, amit az előadás első pillanatai sejtetnek a vívó rendületlen szoborszerű kiállásában. A tér két oldalt megnyílik, a vívó elmegy. Erős jelenléttel megérkezik mai ruhaviseletben egy színész, akiről a későbbiekben megtudjuk, hogy ő Hamlet. Lábdobogtatásra buzdít minket kivetített üzeneteken keresztül. Megteremti a színész és néző közös terét, kapcsolatát. Tudják, hogy itt vagyunk.

A rendező az orosz Andrej Prikotenko azonban több szintre építi fel ezeket a csatákat. Címében az előadás egy szociopatát ígér nekünk, amit be is igazol. Ebben a világban Hamlet mellett már nem jelenik meg a segítőkezet nyújtó Horatio, hiszen a szociopaták oldalán nem tud meglenni egy jóbarát, mindenkit elüldöznek maguk mellől. Hamlet fejében dúl a csata a józan észért. A kibillent idő visszaállítása nem befolyásol országokat, hanem csak a magánszférát. Az igazság megismerése, szubjektivitása miatt sokkal nehezebb, mint az elsőre gondolnánk.

Claudius és Getrud, tökéletes testfenoménjukkal, a gazdagok és szépek csoportjába tartoznak. Elegáns megjelenésükkel mindenki fölött akarnak állni. Getrud egy testsúlyáthelyezéssel irányítható kétkerekű goboard-on közlekedik. Két vállán szárnyakhoz hasonló fekete tollak ékeskednek. A járművén közlekedve, mintha repülne általuk. Lába csak a végső megsemmisülésben ér földet. Claudius elegáns, fehér vívó kabátban és nadrágban jelenik meg, amely tökéletes arra, hogy edzőgyakorlatokat is végezhessen benne, hiszen a külső bájt továbbra is fent kell tartani.  

Habár az előadás egy pankrátorketrechez is hasonlítható zárt térbe kényszeríti szereplőit, amelyből csak két járás vezet ki, mégis túlmutat ezen videóinstallációival, amelyet Hamlet irányít, akár hackerként. Az eredeti szövegből látunk kivetített részeket, amelyek beterítik idővel az egész terem falait, plafonját, minket. A szöveg, mint szabadulni vágyó entitás, keresi az útját az értelmezések hálójában. A szereplők, mint videójáték karakterek kerülnek bemutatásra: arcuk, majd egész testük, folyamatosan forgásban, kivetítve a rácson, mintha avatar figurák lennének Hamlet történetében, hogy ő kiélhesse szociopata vágyait. Fontos eleme az előadás egészének a vetítés, amelyet folyamatosan használnak. Egyszer csak megjelenik a falon, hogy „battery is dead”, vagyis hogy az akkumulátor halott. Innentől kezdve Hamlet márnem képes irányítani az eseményeket.

A szereplők közötti kapcsolatok más hangsúlyt kapnak, mint Shakespeare-nél. Rosencrantz és Guildenstern torz sziámi ikrekként vannak egymáshoz erősítve áttetsző ragasztószalaggal. Claudius a homoszexuális kapcsolatuk kiteregetésével zsarolja meg őket, hogy végezzenek Hamlettel. Ebben nem tudnak megegyezni és az eddig összekötözött két test elválik egymástól. Polonius erőlteti lánya, Ophelia és Hamlet között a házasságot, hogy ő is a gazdagokhoz és szépekhez tartozhasson. Ophelia, mint egy légies nimfa jelenik meg lebegő járással és pontokban világító hajjal. Ártatlansága miatt esik áldozatául ennek az erőszakos világnak. Getrud kijelenti, hogy szeretnie kell a fiát. De hogyan is szerethetne egy nő egy ilyen erőszakos férfit? A hamleti őrület Getrudra is átragad, aki bűntudatod érez miután saját fia meggyilkolásába is beleegyezik.  Claudius puszta kezével végez vele.

A színészek játéka tökéletesen formálja meg ezeket az erőszakos karaktereket, amelyeknek a saját boldogulásuk a legfontosabb, ezért képesek mindenkin végiggázolni. Ez az erőteljes játék a sűrű rácsozaton keresztül is érződik, nem veszít az erejéből, holott a feszültség helyenként feloldódik, amikor a szereplők kikacsintanak a nézők felé, hogy saját oldalukra állítsák őket. Ilyen, mikor Claudius a közönséget kéri meg, hogy segítsen neki a Hamlet elleni vitában, vagy mikor a Hamletet játszó színész ellenőrzi a fülesben, hogy mennyire maradt le a szinkronfordítás.    

Hamlet és Claudius összecsapása először szóban és rapelve történik, majd fizikai vívásra is sor kerül. Claudius leszámolása után Hamletnek egyedül kell szembenéznie a halállal. Utolsó monológja nem dicső belenyugvás, hanem az ürülékről folytatott pragmatikus gondolatmenet, hogy vajon a halála után ő is összecsinálja-e magát, mert úgy hallotta ez következik be, ha valaki meghal. Megjelenik kivetítve a „Lenni vagy nem lenni…” monológ, mely szintén az egészet teret betölti, majd már animációként elkezd felgyorsulni: először a monológ szavai válnak külön, majd a betűi is és villámgyorsan keringenek körülöttünk. Hamlet halála nem tölt el szomorúsággal, mert egy olyan ember halálát láttam, aki saját döntései révén került felszámolásra.





Kollázs workshop - Benedek Leventével


Benedek Levente továbbra is és folyamatosan dolgozik a COLL[AGE] című kiállítása anyagán, és szeretettel vár mindenkit, hogy személyes gyűjteményével – fontos pillanatok nyomtatott emlékeivel (plakátok, szórólapok, vonat-, mozi- vagy színházjegyek, fényképek stb.) hozzájáruljon a művekhez. 

TÁMOGATÓK

MÉDIAPARTNEREK

SZERVEZŐ



300077 Temesvár, Románia
Alba Iulia utca 2. szám
Tel.: 0256 434 814
Fax: 0256 494 029

www.tm-t.ro
www.teszt.ro

E-mail: tesztfestival2019@gmail.com